2016. június 30., csütörtök

 Amikor az utat a hátsó ülés apró lakói irányítják...Vajon hány Kedves Olvasónak lesz ismerős az alábbi élethelyzet? 



Dylan D. Tides


Kocsikázás


s nem kell a sok ezer idilli kép,
arról, hogy milyen szép arany a lép,
s a méznek, jaj, hogyan örül a nép!

Felfogtam, nagy vagyok, s félelmetes,
s azt is, hogy rettegnem felesleges,
de most egy kicsikét jobban szeress,
s - Ó, nagy ég! - nehogy még ki is nevess!

Látom, hogy nem mozdul... Mióta is?
Mi van, ha lesben áll a kis hamis?!
Képzeld el, múlt héten mondta Maris,
van köztük nem ritkán iiilyen nagy is!




Attól, hogy becézed, üvöltök még...
S ha neked, apukám, ez sem elég,
elmondlak Anyunak, s nincs menedék!
Jobb hát, ha megáll most az a kerék...

Nem vagyok hisztis és butus majom!
Csak éppen reszketek kicsit... nagyon...
Oldd meg hát egyszerre kínzó bajom:
CSAPD AZT A MÉHECSKÉT RÖGTÖN AGYON!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése